Longines

Aki egy Longinest csatol a csuklójára, 180 év történetét, 180 év kitartó munka eredményét viseli karján. Amikor Auguste Agassiz 1832-ben egy svájci városkában, a Longines-völgyi Saint-Imier-ben belépett egy órakereskedelmi vállalat tagjai közé, a svájci órákat a mesterek otthonaikban készítették, majd eladásra adták át az órakereskedelmi cégnek. A cégvezetés átvétele után Agassiz nemzetközi piacokra lépett, óráit Észak-Amerikában is bemutatta. A következő jelentős lépést Agassiz unokaöccse , Ernest Francillon tette meg: az addig saját otthonaikban dolgozó mestereket egy közös fedél alá telepítette. Francillon nem az órákhoz értett elsősorban: gazdasági szakemberként törekedett nagybátyja óragyártó vállalatát felvirágoztatni. Nagy lépésekben szervezte át a munkát úgy, hogy egyszerre emelje az itt gyártott órák minőségét és a gazdasági mutatókat. A gyárban az addig kézzel alakított alkatrészeket ipari módszerekkel érlelték tökéletessé, melyeket gondosan, kézzel szereltek össze. Francillonnak ez az ötlete annyira sikeresnek bizonyult, hogy szükségessé vált a gyár bővítése, ezért két további földterületet vásárolt a Sant-Imier városka folyójának, a Suze-nak a jobb partján. Ezt festői völgyet nevezték Les Longines-nek, mely nevet 1867-től kezdve a világ egyre több országában a Saint-Imier-ben működő óragyár neveként ismernek.

A mérnöki pontosság Jacques David személyében érkezett a Longines-hez. A fiatal mérnök az óragyártáshoz szükséges gépeket tervezett. Segítségével az 1870-es évektől kezdve a Longines manufaktúra folyamatosan terjeszkedett, növekedett; 1911-re már 1100 alkalmazottja volt, és világszerte kínálta a kor legmodernebb szerkezetű zsebóráit.

Francillon jó érzékkel jegyeztette be még 1889-ben a Longines márkanevet és az azóta is használt szárnyas homokórát védjegyeként. A WIPO-nál (World Intellectual Property Organization)a Longines márkajele a legkorábbi, a bejegyzés óta változatlanul és ma is aktívan használt jelzés. Francillon nemcsak a minőség jelképeként tartotta fontosnak, hogy órái márkanevet és védjegyet viseljenek. Nem kevesen próbáltak abból meggazdagodni, hogy Longines márkájú órák utánzatait árusították, a márkajelzés és az emblem a hamisítás elleni védekezésül is szolgált.

A tizenkilencedik és huszadik század fordulóján jelentkezett a Longines a világkiállítások színpadára. Az 1929-es barcelonai megmérettetésig kereken 10 nagydíjat nyertek el a Longines zsebórái. Az elsőt a Longines márkanév bejegyzésének évében, 1867-ben Párizsban: ekkor mutatták be a 20A típusú óraművet, melynek felhúzómechanizmusa minden más márkát megelőzött. 1876-ban Jacques David kíséri el zsebóráit Amerikába, Philadelpihába, nemcsak a Longines, hanem a teljes svájci óragyártás képviselőjeként. Amerikában szerzett tapasztalatait azonnal a gyakorlatba is áttette, visszaérkezésétől számíthatjuk a svájci óragyártás iparosodásának korszakát. Az új gyártási technológia tette lehetővé a 20H óramű létrehozását, mely a rövid időtartamok pontos mérésére is képes. Ennek az óraműnek és az ezt követő fejlesztéseknek köszönhető, hogy a Longines az 1880-as évektől kezdve jelentős szerepet játszott a lóversenyzés időmérésében. 1886-ra már a New York-i versenybírák jelentős része Longines órával dolgozott.

A lóversenyzés terén aratott sikerek után a Longines más területeken is kihívást keresett: Prinz Louis-Amédée von Savoyen északi utazása volt a kezdet, amikor a márka az expedíciós utazások különleges igényeit próbálja kiszolgálni. A herceg az első, még nem kimondott „nagykövete” volt a Longines márkának; őt követték sorban azok a hírességek és kiválóságok, akik világszerte elvitték a hagyományos tökéletességet megtestesítő órák hírét.

1913 jelentős év volt a Longines történetében. A 13.33Z kaliberű, egygombos órát szíjra fűzték, és karóraként kínálták – a 29 mm átmérőjű óraszerkezet számlapján egy 30 perces időmérő is helyet kapott, a pontos időt mutató szerkezet 1/5 másodperc pontossággal mért. A karórák elterjedésével kezdődött a formai kísérletezés időszaka: 1916-tól kezdve ovális, hosszúkás, sokféle téglalap alakú óraszerkezetet készítettek karóraként.

Időközben nemcsak a lóversenyzés, hanem általában az időre mért teljesítmények fontos segítője lett a Longines. Sportversenyek támogatójaként ugyanúgy megtalálhatjuk a nevet, mint például a repülés úttörőinek neve mellett. A márka 1919-ben a Nemzetközi Aeronautikai Szövetség hivatalos óraszállítója lett. 1931-ben Charles A. Lindbergh adott megbízást egy új, navigációs célokra is alkalmazható óra kidolgozására.

A különböző speciális célokra szolgáló időmérők fejlesztése mellett nem felejtették el az igényes nagyközönséget sem. 1945-ben szabadalmaztatták a 22A típust, mely az első olyan automatikus óramű, melyet tömeggyártásra terveztek. A fejlődés ezután már szédületes iramot vett: a többi neves óragyártóval versenyezve a Longines szinte évente mutat be új és új, a legmodernebb technológiával készült modelleket.

A Longines karórák iránt rajongó közönség tájékoztatására 1992-ben rendezték be a hagyományos székhelyen, Saint-Imier-ben a Longines-múzeumot. A múzeum megnyitása méltó megemlékezés volt a Longines akkor 160 éves munkájáról.

A fejlődés azóta is töretlen: minden új kollekció egy-egy új feljesztés eredménye. Nemcsak az elegancia, hanem a hagyományokból szervesen kiemelkedő technológiai újítások jellemzik például a Master Collection, a hölgyek csuklójára tervezett DolceVita, vagy éppen a HydroConquest karórákat.